Bizonyítás a válóper során
A bíróság bizonyítást rendel el a válóper eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett. A válóper eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, azonban a bíróság a válóper során hivatalból is elrendelhet bizonyítást.
A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket a válóper során, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A bíróság a válóperben az általa köztudomásúnak ismert tényeket szintén valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni.
Bizonyítási eszközök válóperben különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.
A bíróság a bizonyítási eljárást rendszerint a válóper tárgyalásán folytatja le. Ha azonban ez jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna a válóper szempontjából, a bíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a kihallgatandó személyek laknak, illetőleg amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető. A bíróság a válóper tényállását a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a válóper bizonyítékait a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A válóper során meghozott ítélet ellen fellebbezésnek van helye. A válóper fellebbezésének határideje főszabály szerint 15 nap. A válóper ítélete elleni fellebbezést jegyzőkönyvbe kell mondani, vagy írásba kell foglalni. A válóper során nincs helye perújításnak.